Ma van a szülinapom pom-pom-pom-porpom-pom, az idő rohan, velem is 1 éve szalad.. ezért most látszik egy szarkaláb a szemem alatt..

23:00-kor 16 éve, hogy eme világra jöttem. ^-^

Sokan köszöntöttek már fel, és   szeretném megköszönni, ismét♥

ha lehet, nézz rám, és hozz nekem, ha lehet, egy új és tiszta eget..

Most döbbentem rá, hogy nekem nincs senkim. Van, rengeteg ember vesz körül, de akikre igazán szükségem lenne azok nincsenek, vagy pedig távol. Noncsi most pesten van, és így nem tudok vele beszélni, maximum, ha felmegyek, de, ha felmegyek, akkor orvoshoz kell mennem, és semmi időm nem marad arra, hogy akár két szót is váltsak vele. Rájöttem, hogy nincs olyan ember a jelenlegi társaságomban, akivel beszélhetnék, vagy kisírhatnám a vállán magam, ami most igazán rám férne, és akarom. Senki nincs most itt. Szeretnék most valahol máshol lenni. Nem elég, ha gondolatban evezek más tájakra, hanem ott is akarok lenni, nem csak lelkileg, hanem testileg is. Az a jó, hogy itt a blog, hogy kitudom írni magamból mindazt, ami bánt, de sokkal jobban érezném magam, ha el is mondhatnám. Itthon ilyenekről nem beszélhetek senkivel, sőt nem is tudnék, mert anya még azért a 3ezer forintért is belemerül a munkájába, és folyamatosan a PDA-áját nyomogatja, ha szólok neki, akkor nem válaszol, vagy rámordít, hogy már megint mit akarok mondani. Apuval tudnék beszélni, de vele nem merek beszélni ilyesmikről, meg úgy általában semmiről, mert ő megmondja a magájét, és remekül, az igazat mondja, és a helyeset. Félek vele leülni beszélni, már, ha leülök, izzad a tenyerem, máshova vágyom, zavarban vagyok, és nem tudom, hogy mit is kéne mondanom, szabadulni akarok tőle. De, tudom, ez nem helyes. Nem kéne félnem a saját apámtól, nem kéne tartanom attól, hogy amit mond, az teljesen igaz, és nagyon jól látja a dolgokat, hogy nekem mit kéne csinálom, miért, és hogyan. De akkor sem merek. Igazából tele vagyok elfolytott érzelmekkel, szeretnék kiabálni, üvölteni, ahogy kifér a torkomból, hogy mik nyomják a lelkemet, de egyszerűen szólni nem merek. Legszívesebben most odamennék hozzá, átölelném, és kibőgném magam a vállán, ahelyett, hogy most itt pityergek a laptopnál. De, a billentyűk mégis valamelyest megnyugvást jelentenek számomra. A legnagyobb bajom, hogy nem merem elismerni, ha valakinek igaza van, és mindig csak  a magam igaza mellett akarok kiállni, mégha igaz is, nem engedek mást szóhoz jutni, nem nyílok meg úgy igazán senki előtt. Tudom, nagy probléma ez, és az elfojtott érzelmek akár a belső egyensúlyomat is felboríthatják, már, ha van még egyáltalán olyan. A legjobban az vigasztalna, ha elmehetnék a családommal, és barátaimmal – akik kevesen vannak, de legalább itt vannak, vagy, jelen esetben nem is, de.. – valahova, egy kis szigetre, ahol csak mi lennénk, és élvezhetném a velük való létet. De, igazából megelégednék azzal is, ha átölelhetném őket, félelem nélkül, és sírhatnék addig, amíg el nem fáradok, vagy el nem fogynak a könnyeim. Mert, ha sírásról van szó, én napokat tudok eltölteni vele. Igazából, ha belegondolok, tényleg nem nekem való a gimnázium. Sőt, egy iskola sem. Tudjátok, hogy mire vágyom a leginkább? De tényleg, mindenerőmmel megszeretném valósítani, és addig nem állni meg, amíg nem sikerül, nem lesz meg, de erőm nem nagyon van rá. Egy tengerparti villát szeretnék, takarítónővel, szakáccsal, .. meg minden egyéb mással, mint a filmekben. És, nehogy azt hidjétek ez csak egy ócska álom, egy gyermekes álmodozás, mert nem! Ez minden vágyam, és – ha nevettek, ha nem – híres író szeretnék lenni, mint Stephanie Meyer, híres ügyvéd, mint a tv-kben. De, az ügyvédi karrierem el van veszve, mert nem tanulhatok gimnáziumban, az írással még próbálkozhatok, de így már ahhoz sincs kedvem. Elvagyok veszve, nem tudom mit tegyek, nem akarok észosztásokat hallgatni, de tanácsokra meg szükségem van. Nem tudom mit tegyek, ..

szép mosoly, szelíd mosoly még az arcomon.. DE NEM SOKÁIG.

Tegnap egész nap nem figyeltem az időt, nem érdekelt, hogy mi van, és hogy, csak élveztem a pillanatot. DVD-ztem, idegesítettem a ‘bandát’, ittam, ittam, ittam, éheztettem magam[:D], és csak telt az idő, telt.. míg elhatároztam, hogy lefekszem. A kezem hirtelen a telefonra tapadt, és nem bírtam ellenállni a vágynak, hogy meg nézzem az időt. Megnéztem. 17:51 perc volt, én meg azt hittem, hogy biztos van már vagy 9-10 óra.. olyan sötét volt. Megijedtem. De tényleg :D

Borzasztó. Hol az ígért hó? – ami legalább egy kis fényt csinálna, és lassítaná a sötétedés folyamatát. Nem lesz ebből semmi. Vagy nem tudom. Leginkább az zavar, hogy lehet, hogy biztos lesz valami. Nyáron 40-50 fokos tikkasztó meleg, sült csirke-feeling, – nálam – most meg, az ősz hirtelen télbe váltott[az időjárás szempontjából] most meg visszatért az őszies idő, ami foggalmamsincs, hogy meddig fog tartani[nem hiszek már az időjósoknak, ennyi erővel mamám is megállapíthatná, hogy most esni fog e, vagy csak szeles idő várható, vagy nagy hőség lesz, mert ő megérzi, valami fura jelenség lehet ő, sőt a többi idős ember is.. mire odajutok - ha odajutok - addigra már én is megtapasztalom saját bőrömön, hogy mi hogy van, és talán jobb leszek mint az a Gaál Noémi.] aztán holnapra már lehet arra ébredünk, hogy szakad a hó. Elgondolkodtató. Olyan gondolatok cikáznak a fejemben ezzel kapcsolatban, amit még leírni sem tudok.. ez végképp fura.

A szomszéd tehenes lófaszos témából elegem van. Van majdnem 40 tehene/bikája plusz a lovak.., és itt tartja bent az utcában, ami egyáltalán nem a legjobb megoldás..az ismerősünknek kikellett mennie tanyára, különben megbüntették volna, miegymás, mellesleg csak 2-t lehetne tartani, azt is csak engedéllyel, de neki mindent szabad, mert a rokonok bent csücsülnek a hivatalban. [Na ez ügyben is riasszam a hír tv-t? már részesedés járna a híreimből:D Azóta mindenki mindenkit a hír tv-vel fenyeget:D]  Nem elég, hogy, ha belépek az utcába már megcsap a tehén (szar)szag, az utca a tehén szartól ragad, nyáron a saját udvarunkra nem tudtunk ki menni úgy, hogy ne támadt volna be 50 légy. A partikat is legyekkel együtt szerveztük/élveztük/zártuk. Előttünk hajtsa el, de az utcában lévő tehéntartó helyiségtől min.100 méterre lakunk[van az több is, de most erőltessem meg magam? majd megszámolom lépésben:D], és ennek köszönhetően még most is találok legyeket. Most ott tartunk, hogy az utca felvan háborodva, mivel riasztót szereltettek fel, és ha itthon vannak, ha nincsenek[ ez a rosszabbik eset], akkoris szól a riasztó, és mivel dolgoznak, a tehenek seggét nyalják, vagy az asszonya a szomszéd köszségben dolgozik, nem hajlandóak a munkájukat félbe szakítani azzal, hogy hazajöjjenek és kikapcsolják a riasztót. Valamelyik nap Zsuzsa nyerített[tényleg, mint egy ló:D], lihegett.. hogy ‘jajj, bementem a házba, azt hittem, hogy a telefon szól, közben a riasztó volt az.. ohh,jajj..’, ő lehet, hogy élvezi mindezt, meg, hogy teheti magát a férje munkásainak, meg ott ‘nyíhelőzhet’[paraszt mondás], de van, akit ez kibaszottúl felidegesít, főleg, ha korán kel[értsd:4-5órakor, de van, mikor 3]. Én mára már teljesen átálítódtam[már csak a blog óráját kell visszavennem], és már 7 órakor fent voltam, de szívesen lustálkodtam volna még, erre meg, megszólal a riasztó, és végem volt.. azóta fáj a fejem, közben 12:32 van már. Tehát, mindenki fel van háborodva, hogy nem elég, hogy a tehén szarban kell járkálnia, még a riasztó is itt van.. EZÉRT FOGOK ÉN ELKÖLTÖZNI. ^-^

Amúgy minden rendben van, elvagyok, immáron itthon, Cintia jelentkezik parasztfalváról. Vetted? Mondom, vetted?

dejó. a dijó. ohóóhóó.

lady gaga pinája, a marson süt a nap, horák nóra kiskunlacháza, tudtam hogy én váltom meg majd a világot, film online nézése, legalább én még tükörbe tudok nézni, nem tuntem el, nem tüntem el, gyermekként álmodtam, tóth cyntia, tortafélék, lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod, ferenc gyurcsány, iskolai szindarabok, gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz, huberné tóth ilona, dr.huszka jános, ha meghalok semmi mást nem fogok tenni mint füvet szívni, divat, anorexia, tattoo, aktmodell, nem az enyém ez a nap, lady gaga, gyurcsány, tribal tattoo, gyurcsány ferenc, valami jo csaj, cynthiatoth, lepkés képek keretek, szájas képek, az én elképzelt világom, anorexiás nők, a macskám a családom és a fiúk, fogsz postán kapni hogy egyes egyedül egy, tazman, papházi rea, szó tattoo, hétköznapi körmök, gyermekként álmodtam, tattoo galleries, almával fogytam, ha meghalok semmi mást nem fogok tenni, genorazzo mária, 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás, hopa panic, csókolozzunk, egyklikkfilmek.com, viceroy, ra raffle roselyne bosch, képek rajzfilm, eddig gyere és ne tovább, szancsi blog, kaptam egy új esélyt, enyém ez a nap, az én számból nem hallod többé, haroten talin, ne várd el hogy majd én kereslek, munkásmozgalom nyolc óra, ámen egyklikkfilmek, állj!látom hogy félsz, nyár már nem fáj, horacsek krisztina, zombieyanos új haj, 2009 divat, mer amúgy világhírű vagyok, mi már nem változunk, hogyan tudnék szép hajat csinálni, lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod, audrey kitching torte, www.törpe uszkár mint cirkuszi kutya.hu, üzenem hogy szeretlek, egy kis kék masni takar ahol, victoria beckham, “hogy az ami volt csak néhány napra”, lehet nem rám vágysz, amúgy világhírű vagyok csak a világ, nem tűntem el, playboy nyuszis fülbevaló, és ha senki nem lát meg is siratom, cynthiatoth zombiyanos balhé, “ha túl nagynak tűnik a lépés”, mit csinálsz mire vársz, valamit úgy mondanék, veled boldog vagyok, cynthia.toth, rajzfilm gyártási költség, egyedi stílus, betüs köldök pircing, playboy köldök piercing, szandi mondd csak tündér, csak nevess nevess hogy boldog lehess, pina mutogato, fogod e még?, zenélő vibrátor, tervezd meg a szobát, pina piercing, monoton koktél készítése, a marsról süt a nap, dögölj meg kedvesem, hableányos ruha, “muszáj alkotnom nem tom mit különben”, cynthiatoth gyönyörű, msn, a késemet nekiszegeztem, undorító képek, undorító, tazmán, nem fogok foglalkozni épp ki utál, hotdog, a macskám a családom és a fiúk, tribal tattoo, cute tattoo, az én számból többé nem hallod hogy szeretlek, mese a pinámról, pingvinfarmer, üzenem a szaroknak hogy nem kell, az életemet adnám, szépszemű kurva..

egy kis izelítő, de tényleg, ez csak a kereső szavak 1%[talán, de még annyi sem], hogy mivel találtak rá eddig a blogomra. Ez, az elmúlt két-három hét szavaiból egy pár darab..

Na, na, na? :P

Állj! Látom, hogy félsz, kelj fel és járj, tedd meg, hogy élsz, hogyha ez vigasztal, tudom, milyen szar, ezt játszom én is, minden…

El van baszva az életem, és én is úgy, ahogy vagyok. És, igazából, én basztam el, és nem háríthatom át a felelősséget másra, vagy akár másokra, mert azzal nagy bűnt követnék el, és becsapnék embereket, hazudnék, vádolnék a semmiért. Én tehetek róla, hiszen alapból egy évvel tovább kell az iskola padjait koptatnom, a nem tanulásos, de mégis tanulásos, és német tanár szopatós téma miatt. De, erről is én tehetek. Rengeteg bajt okoztam már, rengeteg rosszat cselekedtem, itt állok 16. évem küszöbén, és nem tudok semmit felmutatni, csak a nyó’c osztályomat, és az elefántnagyságú seggemet, amit én növesztettem meg ekkorára, hisz képes voltam beszedni a hülye gyógyszereket. Végülis faszt se tudok, szart sem értek. Elvagyok baszva, úgy, ahogy vagyok. 16. születésnapomat, hatalmas nagy bulival akartam megünnepelni, minimum 70 vendéggel.. Most eldöntöttem, hogy nem akarok semmi felhajtást, még Bencéjéket sem hívom meg, mit csinálhatnának? Fekszenek és bőgnek velem együtt az ágyban? Neem. Nem akarok mást, mint feküdni, és aludni. Nincs kedvem kimaszkírozni a pofám, órákon át tartó ruhapróbát tartani, felhúzni egy álmosolyt, és jópofizni mindenkinek, mindenkivel. Még, ha egy ‘meglepetés’ buli is lenne, -amit kizártnak tartok, én ilyet nem kapok.. – akkor se mennék el sehova, bár, ha két üveg piával állítanának be, és mehetnék pizsamában, akkor talán azt mondanám oké. De, nem várok csodákat. Ma voltunk pesten, ‘családosan’[jóapám, drágaéccs'anyám, hugcsi wááá] elég szépen elintéztek. Mármint, a Rókus kórházban gyermek- és ifjúság pszichiátriára kell járnom ezentúl[túl hosszú lenne felsorolni, miért is.], múlthéten apu olyanokat mondott a doktornőnek, hogy csak pislogtam.. Amikor volt az orbitális nagy fogyásom, akkor állításuk szerint anorexiás lettem, vagy legalábbis, nagyon – nagyon közel voltam hozzá, meg hánytattam magam[egyszer fordult elő, hogy visszajött az étel, és akkor sem én hoztam vissza..], stb. Anyu ma sok mindenről beszélt a doktornővel, és végülis nekem semmit sem árult el, hogy mit beszélgettek, de hazafelé jövet, megmondták nekem, hogy muszáj iskolát váltanom, nem nekem való a gimnázium, én meg úgy vagyok vele, hogy a gimnáziumi tanárok nem a nekem valóak, de legyen, amit Ők akarnak, beleszólásom sincs. Annyit megengedtek, hogy eldöntsem, melyik iskolába akarok menni, de most van 2009.10.21, 19:05 perc, holnap reggel 10-re pontos választ kell adnom nekik, különben ők keresnek nekem iskolát, de akkor én esküszöm, hogy úgy eltűnők, hogy soha nem találnak meg. Rengeteg barátot, ezt a jó közösséget, mindent elakarnak venni tőlem, de én ezt nem élném túl. Egyedüli megoldásként, ha annyira ragaszkodnak hozzá, hogy elmenjek másik helyre – bár én teszem tönkre az életem, nem ők, mi  a fasz közük van hozzá? nem érdekel, hogy a szüleim, szaromle. – pestre vagyok hajlandó menni, csakis pestre, 16 éves létemre már elengedhetne drága anyucikám, főleg, hogy Ő 14 éves korában került fel pestre, persze szerinte az más világ volt, jó, tudom, hogy más, de szerinte én az első embernek betekintést engednék a bugyikám alá, szerintem pont az ellenkezője érvényes rám, de nem foglalkozok vele. Nem érdekel semmisem, nem érdekel, hogy mi van, ha engem hibáztatnak mindenért, ha sokak szerint én tehetek mindenről, ha senkisem foglalkozik majd velem, talán jobb is lenne. De, az írást nem fejezem be, nem kell rögtön letámadni.. punktum.

KIEGÉSZÍTÉSKÉPP:

Múlt héten meghalt drága tesókám, ragyás, mocskos, retkes barátnőjének az apja[fagyállót találtak a szervezetében..amikor kocsijuk sincs, hogy fagyállót vegyenek, pénzt meg Zoli nem költött volna fagyállóra, inkább borra..tehát a család megmérgezte, 100 %!], és ma volt a temetése. 51 ember vett részt a temetésen, pappal, a temetkezési vállalkozókkal, segédekkel együtt. Ez azért szép szám, akárhogy nézzük. A család maskarát csinált magából. Most síratták, bőgtek, rosszul lettek, de nem most kellett volna sírni, hanem akkor mikor az apjukat/férjét a disznó olban altatták, nem engedték be a házba, hagyták kint fagyoskodni. Lényeg, elmentünk rá, ugyanis itt dolgozott nálunk, apu kimenekítette a ‘cigány-körből’, ahol hetekig dolgoztatták, majd nem fizették ki és elzavarták, verték, stb. Cserébe Ő eljárt hozzánk, akár szó nélkül is jött, segíteni, állatokat lerendezni, persze mivel alkoholista volt[családja hatására kezdett el inni], és a bort megkapta, cigit kapott, mivel dohányzott, és pénzt is kapott. Megkönnyeztem szegényt. Annak ellenére, hogy alkoholista volt, ellehetett vele még úgy is beszélgetni, és nagyon segítőkész volt, annak ellenére, hogy most márciusban viszont tűdőgyulladást kapott, és Törökbálinton kezelték kétés fél hónapig, ahonnét elszökött, mert vágyott már  a családja után, mert szerette őket, és, annak ellenére, hogy a megszerzett pénzének jórészét italra költötte, a megmaradt pénzét, ha 50 forint volt, ha 500.. odaadta a családjának. Az utolsó hónapjaiban a Pitbullné, ragyás kisasszony anyucikája, már elakarta zavarni, mert Ő a munkahelyén összejött egy másik emberrel, [ezért írta nekem, a betett msn-es bejegyzésben leírtam, hogy jó kis cigánykolbász kell e? mert arra cserélte az úrát..]Zoli már csak egy ‘megtűrt’ személy volt ott. Tehát, a mérgezéses dolog, pont jókor jött, mert 2-3 napig játssza a gyászoló özvegyet, aztán haza állít az új áldozattal. Én azt vártam, hogy mikor jelenik meg a temetésen az új társa.. de sajnos nem jött.

ELINDÍTOTTAM EGY JÓ KIS.. vihart. Ismerős megsegítésére írtam levelet, HÍR TV rögtön jött..

http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=292677 , folytatás, bővebben: http://www.mno.hu/portal/670986

‘Fej mellé az ész, kell az is, hogy láss és ne csak nézz. Nem lehetsz mindig hibás, nyisd ki a szád, üvöltsd, hogy kapja be a világ.’

Nem éri meg kihagyni (:

Örökké szeretsz, vagy csak egy órát?

A legidegesítőbb az egészben, hogy 40 percenként, BOT ellenőrzést tartanak..

Eddigi küldetéseim:

A gengszter. :D

Jelenlegi állapot. 13.-án késő este kezdtem el játszani, és már itt tartok. Wehehe. Regisztráljatok be ti is, a Pingvinfarmer-re! Nem éri meg kihagyni (;

ÖLELÉS<3 Ma, elég sokat gondolkoztam. Egésznap az olvasóim jártak a fejemben. A barátaim, a családom. Mindenkit úúgy megöleltem volna..

Ma van egyébként, a kézmosás világnapja is, és pont ma felejtettem el, kezet mosni a ‘dolgaim’ elvégzése után. Dehogy, olyan finnyás vagyok, hogy ma, magamat ünnepeltem. :D

Apuval pesten voltunk. Elég korán kellett kelni. Úgy, 8 óra környékén lehettünk bent a pesti úton, amikor is, két busz ott totyogott előttünk. Fél 9 tájékán, amikor végre kiértünk a pestiről, a Danubiusba bemondták, hogy lerobbant az a két busz. Na, nesztek. Szerencsére, mi nem ‘fogtuk’ ki őket. Persze, orvostól, főként miattuk késtem el, de, inkább fél óra szenvedés, mint, akár két óra.

Mikor Rókusból kijöttünk apuval, Ő lemaradt, meg találkozott is spancijával, én meg, oda siettem a kocsihoz. Megálltam a kocsi mellett, mert a kulcs apunál volt, szana-szét fagytam[4napja még egy kis trikóban/topban és francia bugyiban szaladgáltam a házban, és az udvaron egyaránt. Harmadik napja, hogy nem mehetek ki a házból 5 kabát, 82 sapka/sál/kesztyű felvétele nélkül, sőt, anyunak megemlítettem, sőt nyafogtam/hisztiztem, hogy síkabát és nadrág nélkül sehova! Az meleg. Tényleg meleg. De, az annyira nem szép, mint a farmer, kosztüm, vagy egyéb ruhadarabok. De, ha nem akarunk megfagyni, kénytelenek vagyunk felvenni, anélkül egy lépést sem tehetünk meg. Egyébként, apuval beszélgettem. Fogadtam vele, hogy visszajön a jégkorszak. Fogadunk e? Csak essen le az első hó. Essen a hó.. Legyenek mínusz 50-100 fokok, és akkor majd hisztek nekem. :D Ám, abból a szempontból jó lenne, ha esne a hó, hogy elmondhatnám magamról, hogy bizony, nekem fehér születésnapom volt. Azaz, mindent hó borított. Na, várd ki Szinti.. de nem kell sokat várni..], csepegett az eső, vagy szitált, faszom tudja. Lényeg, megálltam, rágyújtottam, és rögtön betámadt egy csöves[általában így szokott lenni, ha egyedül vagyok, vagy magamra hagynak, elég fél perc, vagy akár tíz másodperc.. valaki mindig megtalál.]. :

- Jó napot kisasszony! Nincs véletlenül egy kis aprója? (szomorú fej)

- Nincsen. (flegma válasz)

- Nagyon köszönöm. (vigyorgó fej)

Megköszönte, hogy nem segítettem ki. De, tényleg nem volt egyébként nálam pénz. Amúgy meg, nem is adtam volna, ha lett volna se, mert menjen inkább dolgozni, vagy nem tudom. Miért jó a koldulás?

Pedig tehetsz róla, hallgatsz a szóra, belülről jön és irányít, küzdjél már, ne azon rágódj, hogy a világon mi fájdít..

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy képes valaki ilyet kijelenteni, vagy, képes nem törődni mással, inkább csak magával, és nem érdekli, ha egy, vagy akár két életet is kiont, vagy, még, próbálkozni sem akar, hogy megmentse a kettő lelket. A Ceglédi ‘SINTÉR-TELEPEN’[az a kórház], közölték egy asszonnyal, hogy, nincs rá esély, hogy megmaradjon a baba, vagy, ha a babát mentik meg, Ő fog meghalni. Erre, a felháborodott nő élettársa, az osztályt, és kórházt otthagyva, átszáguldott Jászberénybe az épp szülni készülő szerelmével, hogy mindkettőt életét megmentesse. Ott, ahol előzetes megbeszélésen sem volt, nőgyógyászati vizsgálatokon sem járt, sőt, soha életében be nem tette lábát a kórház területére, az orvosok tárt karokkal várták, és rögtön betették a szülőszobába, ahol, 1-2 óra elteltével megindították a szülést. A szülés megindítása előtt, közölték a párral, hogy ne aggódjanak, minden rendben lesz, senki nem fog meghalni.

A szülést megindították, a drága kisbaba, éjjel 11-kor előbújt.

A kisgyermek édesanyja, nem győzte köszöngetni az orvosnak, hogy megmentette mindkettőjük életét. És, attól a naptól kezdve, máshova nem, csak a Jászberényi kórházba jár a nőgyógyászati vizsgálatai elvégzésére.

A gyermekkel, minden rendben volt. Szépen nőtt, míg egyszer csak, lázgörcsös lett. El is aludt egyszer a kádban, és szirénázva vitte a mentő Budapestre, a kórházba. Meztelenül kellett rohangásznia a kórteremben, amiben csak Ő volt, de, akkor is elvárták az orvosok tőle, hogy ruháit levesse, és úgy sétálgasson előttük. [pedofil majmok!]

A kisgyermek, Budapest, Rókus kórház, Kardiológiai osztályán nőtt fel.

Ott kapott egy olyan gyógyszert, melytől elég szépen meghízott, a súlya  103 kiló-ra gyarapodott. Amikor, teljesen megbizonyosodtak, hogy az édes szirup hízlalta fel a gyereket, aminek eme mellékhatása 1000-ből 1 embernél talán jelentkezik, de itt a lényeg, hogy pont Ő volt, az 1000-ből  az 1. Majd, hatalmas többletét leadta, 2-3 hónap alatt leadott 40 kilót! A nevetséges az egészben, hogy a gyereket, utána, újra próbálták hízlalni, 80-85 kilónál már abbahagyta a gyógyszerek szedését, és immár a láz- és fájdalom csillapítoknál megáll, rendkívüli esetben szedi be a kétes mellékhatású gyógyszert/eket.

Ez a lány, én lennék.

1. születésem előtt akartak meggyilkolni, és elvileg, ‘csoda’, hogy itt vagyok.

2. mikor a 40 kilótól szabadultam meg, anyu meg épp ‘kirándul’-os konferencián volt, és nem volt, aki felügyelt, csak apu, azzal meg nem szívesen társalogtam AKKOR, 1 hétig nem ettem semmit[pedig kaja az volt, bőőőven], és elájultam. Szerencsére, ott voltak az akkori barátnők, és segítettek magamhoz térni, haza jöttem, 5 percig szenvedtem egy fél alma letuszkolásával a torkomon[almával fogytam, csak azt ettem:], és aludtam egyet. Utána már jobban voltam, de megmondták, ha azt nem ettem volna meg, legalább azt, és, mikor anya másnap végre hazatért, nem tuszkolta volna le a torkomon a főztjét, akkor valószínűleg kampec.

3. egy hatalmas tévedés során, én akartam véget vetni az életemnek, mindössze, lelkivilágomnak köszönhetően, és 1 percen múlt az, hogy most ezt írhatom..

4. ismét elleptek a feleslegek. Kockáztattam az életem azzal, hogy nem ettem semmit, miközben volt már egy hasonló esetem, és valószínűleg, a jelenlegi ‘válságos’ állapotom ennek is köszönhető. De, istenem, feldagadtam, nem akarok disznó lenni, amikor sose voltam a ‘gyógyszerek’ használata nélkül, ennél nagyobb:

Nem tudom ki ez, ezt adta ki a google, a keresi opcióim alapján^-^

Ilyen akarok lenni! Vissza akarom nyerni a ‘verseny-súlyom’-at. És, vissza is fogom, na pé.

‘Azt hiszem, vakmerő különc vagy! Azt hiszem, tehetséged van, hogy szembeszállj a szokványossal. Nem szabályoknak érvényt szerezni születtél, hanem arra, hogy megszegd őket. Tudod mit? Igazából ezt csodálom benned!’

Elmúlt a nyár, jöjj vissza már…, hozd vissza őt, a szívem úgy fáj..